aldbbanner01

Belépés

Vesszőt, nem pontot !

Húsvéti üzenet a Márk evangéliuma alapján.
Márk evangéliuma a legősibb írott összefoglalása a feltámadás jó hírének. Márk az egész evangéliumához hűen írja le a feltámadást. Végig Isten csodálatos munkálkodásáról olvasunk könyvében, amely sürgető, erőteljes. Isten szabadon, csodálatosan és meglepetésszerűen szól bele a világ életébe. Míg a tanítványok ennek egyáltalán nem megfelelően reagálnak. Nem értik, vagy csak a rettegésig, félelemig jutnak el. Míg a többi evangéliumban az üres sír felfedezését izgatottság, gyors örömhírmondás, hangos felkiáltás követi: „feltámadott az Úr!”, majd futás a sírhoz, (és nem a sírtól!). Vagy imádó leborulás, könnyes ölelkezés a temetőben, tengerparti lakoma, megbékélés követi a feltámadás felfedezését. Itt annyit olvasunk: „elfutottak a sírtól(!), mert remegés és rémület fogta el őket, és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” Azt gondolom, Márk igyekezett hű képet festeni a tanítványokról is, az emberről, Rólad és rólam is.
Minden húsvétkor átjárhatja a szívünket az öröm, hogy Isten milyen nagyszerűt cselekedett a feltámadásban. Erre is illik: „amit szem nem látott fül nem hallott, ember szíve meg sem gondolt.” Ugyanakkor sokszor nehezen találjuk a kapcsolatot a mi életünk gondjai, örömei és a feltámadás híre között. Sokszor olyan a mi ünnepre félig-meddig felkészült szívünk is, mint Jézus példázataiban a téren játszó gyerekek két csoportja, akik nem tudnak együtt játszani: „Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem jajgattatok.” Hogyan lehetne összhangba hozni a kettőt? Hogyan tudnánk ráhangolódni az Isten cselekedeteire, azokon tájékozódni, azokban vigasztalódni, új lelkesedésre jutni. Azt gondolom erre való az ünnep. Hogyan kezdhetjük ezt a ráhangolódást? Nézzük a szöveget, és figyeljük az írásjeleket. Figyeljük azt, hogy Isten hogyan használja őket.
Gracie Allen mondását veszem most kölcsön: „Ahova Isten vesszőt tett, oda ne tegyél pontot”
Ennek a történetnek a végén nem nagyon van pont. Azt tudnunk kell, hogy a két leges-legrégebbi kódex, amely Márk evangéliuma legősibb formáját őrzi (Codex Sinaiticus, Codex Vaticanus), mind a 8. versnél zárja azt. A legtöbb mai Bibliában a folytatást gyakran zárójel jelzi (9-20. vers). Ez nagyon szép, de így befejezetlennek tűnik az evangélium története. Ráadásul, ha szó szerint lefordítjuk valahogy így kéne visszaadni a végét: „nem mertek szólni senkinek, mert féltek, hogy…” –és itt vége szakad. Mintha Márkot felesége elhívta volna épp mikor az utolsó mondatokat írta: „gyere, drágám, lefőtt a kávé!” Egyszer egy teológus hallgató tett egy próbát, megtanulta az egész Márk evangéliumát fejből, és egy kisebb színházterem-félében előadta. Aztán eljött a 16. rész 8. verse: „nem mertek szólni senkinek, mert féltek.” Majd kínos másodpercek következtek. Egyik lábáról a másikra állt. Tanácstalanul kereste a lezárást, egy perc után ennyit mondott: Ámen! Végre jöhetett a taps. Miért mondom el mindezt? Mert a feltámadás történetét nem lehet lekerekíteni, az folytatásra hív. Még egy érdekesség, a Codex Vaticanus úgy ér véget, hogy a 8. vers után meghagy üresen másfél oszlopot, és csak úgy folytatódik tovább az írás. A kihagyott üres hely azt üzeni, Krisztus cselekedetei folytatódnak. Jézus Krisztus él, itt van közöttünk. Semmi sem ért véget. Nem lehet semmilyen ajtót rázárni, sehol otthagyni, vagy éppen megkerülni. Ő él és beleszól a világ sorsába. Mégpedig szabadon, mégis felismerhetően Krisztusi módon. Húsvét hajnalán az asszonyok azért mentek a sírhoz, hogy a temetési szertartás végére pontot tegyenek, de helyette üres sírt találtak. Pont helyett vesszőt. A húsvét bennünket is ezzel fenyeget. Amikor például csak addig jutsz el egy-egy konfliktus helyzetben, hogy jól megmondod a magadét, talán éppen azért, hogy most már a kapcsolatnak legyen vége, hogy pontot tehess. Akkor ez a feltámadott Úr lehet, hogy rávesz, hogy tegyél egy vesszőt, és ebből a feszült helyzetből lehessen megbékélés. Hogy higgy benne, hogy lehet. Vagy, lehet, hogy eltemetted egy csomó vágyadat, álmodat, pedig Isten szeretne azokkal kezdeni valamit az Ő dicsőségére. Örök példa számomra Ablonczy Dániel lelkipásztor, aki 90 éves korában kezdett el festeni. Vagy lehet, hogy érthetetlen szenvedés miatt tettél pontot az Istenkeresésed végére, azt mondtad: „kész, végeztem!”, pedig lehet, hogy itt kezdődik minden. Az a mondás, hogy „Ne tegyél pontot oda, ahova Isten vesszőt tett!”, egy Gracie Allen nevű színésznőtől, egy jó humorú táncos-komikustól való. Sajátmagára nézve mondta egyszer a férjének: „próbálj megérteni, drágám, semmi sem lehetetlen!” Minden kapcsolatban élőnek szól ez: Ne tegyél oda pontot, ahova Isten vesszőt tett! A kérdés persze valóban az, hogy te tetted azt a pontot a mondatod végére vagy Isten? Gondold így újra át kapcsolataid, döntéseid a húsvét fényében. Gondold így újra végig a nézeteidet! Egy-egy csoportról hozott ítéletalkotásodat. Isten tette a pontot, vagy te? Amikor vesszőt merünk tenni Krisztust követve, az a nehezebb út. Amikor vesszőt merünk tenni egy-egy reménytelennek tűnő helyzetben, akkor nem szuperhőssé változunk, akiknek semmi sem lehetetlen, hanem egyszerűen őrizzük szívünkben kitartóan a remény parazsát és folytatjuk az Istentől rendelt utunkat félelmeinken túl. Például akkor, amikor szeretteink sírjához megyünk, vagy onnan jövünk. És végső soron azt jelenti kitenni a vesszőt, hogy remegő szívvel el merem hinni, hogy Krisztus nemcsak másoknak, hanem nekem is üdvösségét, örökéletet szerzett az ő szeretetáldozatából. Nemcsak Krisztus támadt fel, hanem vele együtt én is feltámadok majd a halálból, hogy örökre vele legyek.
A tanítványok úgy gondolom, megértették a vessző üzenetét. Mert végül is tudjuk, ha remegő lábakkal is, de elindultak a tanítványok, hogy hirdessék az igét. Honnan tudjuk ezt? Onnan, hogy te is meg én is itt ülünk a templomban és hallgatjuk a húsvéti örömhírt.
Ne tegyünk hát pontot oda, ahova az Isten vesszőt tett, de tegyünk felkiáltó jelet, oda ahol az evangélium megkívánja.
Kiáltsuk örömmel, feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott! És hirdessük együtt: Él az Úr!

 

Last modified onpéntek, 26 augusztus 2016 18:14
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni