aldbbanner01

Belépés

Emléktábla avatás a gimnáziumban

Az Öregdiák egyesület kezdeményezésére október 8-án a Szilády Áron Református Gimnázium aulájában felavatták azon igazgatók névsorát tartalmazó emléktáblát, akik a névadó lelkipásztor által építtetett iskolaépületben szolgáltak. Az ünnepi beszédet Édes Árpád elnök-lelkész tatotta:

 Kedves Öregdiákok, kedves volt Igazgatók, családtagjaik, tiszteletbeli Igazgató Asszony, kedves Igazgatónő, Főigazgató Úr, a testvér és rokon intézmények vezetői, meghívott Vendégeink, Tanárok és Diákképviselők, a fenntartó képviseletében megjelent Presbiterek, ünneplő egybegyűltek!
Nagy tisztesség számomra, hogy ezen a különleges ünnepi órán szólhatok, amikor a Szilády Áron Gimnázium széles nagy családja összejön tisztelgő emléket állítani iskolánk eddigi 16 igazgatójának. Amikor így teszünk, hálaadással ismerjük fel, hogy különleges kincs birtokában vagyunk mi halasiak. Kincsünk a folytonosság, a felvállalt és vállalható múlt, a történelem szakítópróbái között kifényesedett Sziládys hagyomány aranyfonala. Nincs olyan név, amelyet el kellett volna hagyni a 16-ból, nincs olyan korszak, amelyet ki kellene törölni, vagy meg kéne tagadni legalábbis nem az iskola történetéből. Ismerjük el, vegyük észre, csodálkozzunk rajta, mindez Magyarországon történik, ahol az elmúlt 100 évben hagyományszakadások, öncsonkítás, forradalmi hevület vagy revansvágy fordított egymással szembe nemzedékeket és tékozló feledékenység dobta el hanyagul az elődök értékeit. A folyamatosság emblémája maga a név: Szilády Áron Gimnázium és védjegye az épület, amely szépségével ma is Halas fölé emelkedik, még pontosabban ma is Halast emeli feljebb. Igazi palota ez, a bölcsesség háza, ahol a Szilády Áron által lehelt, ide álmodott és imádkozott géniusz lakozik. Makacs, okos, puritán, egyben nyílt és türelmes szellem, hazát és embert szerető szellemiség. Karakteresen református, mégis teljesen és otthonosan ökumenikus. Olyan géniusz lakik itt, aki nem hagy nyugtot a rövidre zárt, doktrinér gondolkodásnak, a vaskalaposságnak, hiszen éppen az ezzel való küzdelemben született, és nem tűri el a megalkuvást, ha a jó erkölcsről vagy a minőségről van szó. A genius loci sajátos megnyilvánulása volt az államosítás után szinte változatlan összetételben megmaradt tanári kar, a hűség és a kollegialitás, a tisztelet és az egymás iránti megbecsülés rendszereken átívelő értéke, és a tanulság: fontos az ügy (eszme), de fontos az ember is! Végső soron lélek és lelkiség ez, amely ezek között a falak között honol, ami a Szuverén Isten előtti hódolatból veszi eredetét, hitelét pedig krisztusi áldozathozatalból. Áldozathozatal nélkül nem megy – itt minden ezt tanítja nekünk: „Patria est cara”, a haza drága, „Sub pondere crescit palma”, teher alatt nő a pálma. Úgy vélem, minden igazgató így vagy úgy hatása alá került a hely szellemének, és azt gondolom, attól lehettek hitelesek, és sikeresek, hogy ennek ihletett szószólóivá váltak; és bár az élet bölcsessége megkívánta a korszellemhez való igazodást is, de sosem tudtak ez utóbbi kritikátlan kiszolgálóivá válni. A genius loci örök ifjú volta a rendszerváltozás utáni megújhodás idején a Gondviselés jóvoltából nagy erővel mutatkozott meg. Az iskola nem csak a korszerű és maradandó tudás bolthajtásos palotája, de az örökkévaló ige temploma is lett újra. Ismét papok és paptanárok koptatják a lépcsőket, és szól a zsoltár, a dicséret és a spirituálé. De megengedjük, a hely szellemének egy része átköltözött Szász Károly utca 17 szám alá, ahol láthatólag jól érzi magát. Hogy is ne érezne magát jól a Szász Károlyról elnevezett utcában a Bibó István nevet viselve?
Végül engedjék meg, hogy a példabeszédek könyvéből idézzek, ahol összefoglalva megtalálható mindaz, amit elmondtam. Ez az ige elmondja, hogy a nevelés és oktatás munkája áldozatos építkezés. A tudás továbbadása szenvedély, amely úgy az igazi, ha örömöt is átadjuk. A nevelés: nemesítés szeretetteljes szigorúságban. Végül is szent küldetés.
„A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá. Levágta marháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát. Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain: Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja: Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból! Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján! Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged! Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ő gyarapítja tudását! A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet.” Példabeszédek 9, 1-10.
Ezekkel a gondolatokkal szeretnék tisztelegni mindazok előtt, akik megértették, mit is jelent ezen a helyen a Szilády Áron Gimnázium első embereként szolgálni Istent, hazát, a jövő nemzedékét, a gyermeket. Az elhunytak emlékezet legyen áldott, az élők munkája legyen maradandó!